Intézménymutató:
Kovasznai Helyi Onkormanyzat/Tanacs
2006. január 16.
Kilátástalannak látszik a Kovászna városi önkormányzatnak az a terve, hogy rehabilitálja a tündérvölgyi kisvasutat, illetve azt a kommandói résszel összekapcsolva fellendíthesse az idegenforgalmat, miután a torjai Apor-család visszaköveteli a keskenyvasút két kilométernyi részét. Műemléknek nyilvánították a kisvasutat, ezért sem Apor Csaba báró, sem az önkormányzat nem kaphatja meg azt. 1997 májusában tűzvész pusztította el a vasúti síneket, a traverzeket, és nem utolsó sorban a műemlék jellegű, megmaradt századfordulós, technikai unikumnak számító berendezéseket. /Domokos Péter: Harc a pusztuló műemlékért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./
2007. március 19.
Vajnafalván a református templomban ünnepélyes istentisztelet keretében, amelyen igét hirdetett Kató Béla református püspök-helyettes, március 18-án kiscserkészeket avattak. Az ünnepségen jelen volt dr. Szesztay Ádám, Magyarország bukaresti nagykövetségének határon túli magyarokért felelős másodtitkára és Gaál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, valamint a helyi önkormányzat képviseletében Gazda István alpolgármester. A kiscserkészek a nemzet aranytartalékai lehetnek, hangsúlyozta Szesztay Ádám. A fogadalomtétel után tizenhat kiscserkésszel gyarapodott a most már 48 fős kovásznai Havadtőy Sándor Cserkészcsapat. /Bodor János: A nemzet aranytartalékai. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 19./
2007. július 13.
Kénytelen volt lemondani a kultúrpalota eredeti rendeltetéséről a kovásznai önkormányzat. A rendszerváltás után a megyei önkormányzat nagyszabású kulturális befektetéssel igyekezett helyettesíteni a harminc évvel ezelőtti földrengés által súlyosan megrongált fürdővárosi művelődési házat. Azonban a központi költségvetési elosztás, valamint a térség saját bevételeinek apadása miatt a megye átadta az 1992-ben megkezdett épület munkálatainak folytatását a városi önkormányzatnak az ezredforduló táján. A városháza képtelennek bizonyult megbirkózni a tetemes értékű befektetés folytatásával, partnereket keresett az építkezés befejezéséhez. Megtalálta egy bukaresti cégben, amely hotellé változtatja az elhanyagolt létesítményt. Nincs annyi kultúrafogyasztó vendég a városban, amely indokolná egy ilyen palota meglétét, emellett csökken a fürdővárosba érkező vendégek száma. /Domokos Péter: Kultdinoszauruszok alkonya. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
2008. május 31.
Kovászna város tanácsa megszavazta a város sokat vitatott címerét. Közel tizennyolc év vajúdás után olyan címere van a városnak, amely a fővárosi heraldikai bizottság szakvéleményének betartásával készült. /Megszavazták Kovászna címerét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 31./
2008. június 18.
A kovásznai RMDSZ kezdeményezésére tárgyalóasztalhoz ültek az MPP helyi szervezetével. Fontosnak tartják, hogy a jövőben közösen dolgozzanak a város érdekében és a közös magyar érdekekért. A kovásznai tizenhét fős tanácsba hét RMDSZ-es és három MPP-s tanácstag jutott be. /Együttműködés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 18./
2009. április 2.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület a polgármesteri hivatal és a helyi tanács támogatásával a csomakőrösi emlékház kertjében négy kopjafát állít Baktay Ervin, dr. Debreczy Sándor, Duka Tivadar és Marczell Péter emlékére. A kopjafákra ékírással vésték a Kőrösi Csoma Sándor munkásságának feltárásában, illetve megismertetésében kiemelkedő szerepet betöltő személyiségek nevét, születési és elhalálozási évét. Baktay Ervin (1890–1963) orientalista, indológus, művészettörténész 1926–29 között Nyugat-Tibetben járt, ahol emléktáblával jelölte meg Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit. Számos érdekes kötete közül kiemelkedő a Kőrösi Csoma Sándor (1962) című. Dr. Debreczy Sándor (1907–1978) egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című kötetével alkotott maradandót Csoma szellemiségének ápolásában. Duka Tivadar (1825–1908) orvos, India-utazó, Kőrösi Csoma Sándor munkásságának első tudományos feldolgozója. Nyugalomba vonulva, 1874-ben Londonban telepedett le, s minden idejét a Csoma-hagyaték feldolgozásának szentelte. Munkája a Csoma-kutatásban máig is alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös (London, 1885), illetve magyarul az Akadémia gondozásában kiadott Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai (Bp., 1885) című könyve. Marczell Péter (1936–2007) ugyan közgazdász volt, de élete nagy részét szintén a Csoma-kutatásnak szentelte. Nyomába szegődve barangolt Indiában és Tibetben, mindenhol megfordult, ahol Kőrösi Csoma hosszabb időt töltött. Számos tanulmányt írt, legjelentősebb A valósabb Kőrösi Csoma-képhez – Adatok, terepvizsgálatok, találkozások című kötete, amelyben friss, új, modern képet ad Csoma életéről és munkájáról. A kopjafákat az április 4-én tartott emlékünnepségen avatják fel. /Bodor János: Az elismerés kopjafái Csomakőrösön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./
2009. augusztus 18.
A kovásznai önkormányzat ajándékaként augusztus 5-én egy székely kaput szállító kamion indult el a település testvérvárosába, Gyulára, ahová megérkezett – miután a székelyek kifizették a magyar hatóság rájuk kiszabott 400 ezer forintos büntetését. Lőrincz Zsigmond, Kovászna polgármestere elmondta, nem akartak üres kézzel menni az augusztus 15–16-i gyulai városnapokra, széleskörű összefogással faragtattak a kovásznai ezermesterekkel egy szép székely kaput, amivel az egyik helyi vállalkozó kamionja szívességből elindult az anyaország felé. A határon a magyar fináncok nem akarták elhinni, hogy egy székely kaput csak úgy el lehet ajándékozni. Miután a kovásznaiak bemutatták a gyulai önkormányzattal történő levélváltásukat, azt kezdték vizsgálni, nem rejtettek-e el valami tilosat a kapu gerendázatában. Találtak viszont a gépkocsivezető tachográfjával valami apróságot. A járművek műszaki felügyeletével megbízott szegedi hivatalnok kijelentette: 400 ezer. Ilyen esetben 50-től 400 ezerig terjed a büntetés lehetséges nagysága. Ő a maximumot szabta. Később is csak annyit mondott: „akinek van pénze székely kapura, az fizessen”. A székelyek pedig fizettek. Segélykérő telefonjukra az otthoniak összeadták a pénzt, és átutalták az egyik gyulai bankba. Augusztus 15-én a kaput felállították. Az ünnepségen ott volt a gyulai határszakasz teljes vezérkara – tán még az a szegedi hivatalnok is, aki a 400 ezer forintos büntetést kiszabta – s koccintottak a legendásan jó magyar–magyar barátságra. /Balogh Géza: Bírság a székely kapuért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./
